Szomorúan indult a mai reggel.
Egyikünk elaludt, sajnos végleg :(
Kicsi hugicánk született utoljára, és sokáig nem vett levegőt. De a Mami próbálkozása akkor eredményes volt,és ő is megérkezett közénk. De ma reggelre feladta,és itt hagyott minket. Nem felejtjük el, jó pár év múlva majd megkeressük, és játszunk sokat együtt :)
A Mami sokáig szomorú volt, de megértette, hogy itt maradtunk vele ketten, és nekünk szükségünk van rá. ( Szerintem ő még nem tudja, hogy mi ketten akár 4-5 kiskutyát is ki fogunk tenni rosszaságban, már ha az Apura ütöttünk )
